MaciHadsereg
méhészet, ahogy mi csináljuk
Hogyan készül a méz?
Kategóriák: Általános

A kollégákkal ma hazafelé az egészségügyi séta közben arról beszélgettünk, hogyan készül a méz. Meg hogy mennyire gusztustalan (vagy sem) az a tény, hogy a mézet gyakorlatilag már valaki egyszer megemésztette. Hasonlítható-e mondjuk a kaviárhoz, ami köztudottan halpete?

Én úgy emlékeztem, hogy a mézelőállítás pontos folyamatát nem ismerjük, vagyis tökéletes bizonyossággal és pontossággal nem tudjuk azt ma sem, hogy milyen folyamatok zajlanak le a méhecske szervezetében, ami folytán kialakul ez a csodás, aranylóan sűrű szirup.

Carl von Linné

Álljon itt hát mindannyiunk tanulságára… hogy mit mond a jó öreg internet.

A mézet már az ókorban is ismerték, de a méh háziasításának pontos történetéről nem szól a fáma. Nagy becsben tartották a Mediterráneumtól egészen Kínáig, bár sokáig úgy hitték, hogy nem maga az állat állítja elő a mézet. Isteni lénynek tartották, aki azt a levegőből szerzi.

A mézet a méhek készítik, de csak az számít igazi méznek, amit mézelő méhek állítanak elő. (Tehát a vadméheké nem igazi méz? Hm…) Bár házi méheknek hívják őket, hagyományos értelemben nem háziállatok. Linné, a nagy svéd természettudós, a háziméhet mézcsinálónak, “Apis mellifera”-nak nevezte igen találóan. A méhek ugyanis a mézet nem gyűjtik, hanem az összegyűjtött nyersanyagból, a nektárból állítják elő. A virágok nektárját általában a három hetesnél idősebb méhek gyűjtik. Ez igen nagy munka, hiszen 1 kg akácmézhez 50 ezer méh rakománya szükséges! Egy-egy méh mézhólyagjába körülbelül 20 milliliter nektár fér. A méh repülésekor 14 km-s sebességgel fél testsúlynyi rakományt cipel. Azt jelenti ez, mintha egy 70 kg-os felnőtt 35 kg teherrel száguldana naponta 20-30 km-t.

A nektár felvételekor a méh a szájába torkolló mirigyváladékkal azt kissé hígítja. A kasban aztán vagy maguk öntik a sejtekbe a nektárt, vagy az otthon ülő méheknek adják át. Ezt követi a vegyi átalakítás és a sűrítés. A vegyi átalakítás során a mirigyváladék hatására a nektárban levő nádcukor egy része szőlőcukorrá és gyümölcscukorrá alakul át.

virágport szállító méh

A nektárt elpárologtatással sűrítik, ezért a méhek a nektárt nyitott szájukba veszik, és gyorsan mozgatják, azután lenyelik, majd újra szájukba nyomják. A kb. 10 percig tartó mozgatáskor a csepp a levegővel érintkezve veszít víztartalmából, s részben újabb mirigyváladékkal is keveredik. A nektárt a sejtek belsejében is szétkenik, így a nagy felületről a víz is könnyebben elpárolog. A kaptárban levő párát a szárnymozgatásukkal keltett légáramlattal távolítják el. (50 kg-os mézgyarapodáskor kb. másfél hektoliter víz távozik!) Egy részük a lépeken, más részük a kijárat körül gyors ütemben annyira mozgatja a levegőt, hogy a kijárathoz tett égő gyufaszál lángja – a légáramlatnak megfelelően – egyik oldalon befelé, a másikon kifelé hajlik. Ha a méz kellően besűrűsödött, a mézzel telt sejteket a munkások viaszlappal befödik. A méhkas élete tehát tulajdonképpen egy vegyi gyáréhoz hasonlít.

Miközben a virágok nektárját szívogatja, a méhecske virágport is gyűjt, de ezt nem használja fel a mézkészítéshez, hanem a hátsó láb párján levő kosárkába gyűjti. A méhek a méz mellett több, emberi fogyasztásra alkalmas anyagot is előállítanak, például méhpempőt és propoliszt.

A nektárt víztartalma 30-90% között lehet, míg a kész méz víztartalma maximum 19%. A víztartalom csökkentése garantálja, hogy a méz sokáig eláll. Az egyiptomi fáraók piramisaiban romlatlan mézet is találtak, ami jól mutatja: a jó méz minőségét korlátlan ideig megőrzi.

Szólj hozzá!