Acryl Europe | Akrilkötésű ásványi lapok blogja

Talán nem a legjobb időzítés a nyár közepén előrukkolni egy hírlevéllel, de talán igen? Vagy a legtöbben nyaralunk és nem olvassuk el, vagy egy kicsit jobban ráérünk és pont van időnk elolvasni.

Már csak a képeket látva is sokaknak adhat új inspirciót, ötletet az újabb munkáihoz. Hasznos lehet az is, ha tovább adja megrendelőjének vagy ügyfeleinek. Erre többféle lehetőséget talál a kezelő tálcán.

A jobb minőséghez nyomja meg a full gombot a kezelő tálcán. ESC gombbal térhet vissza a teljes képernyő változatról.

Szerinted hasznos tud lenni új információ hírlevél formájában, vagy úgy is rögtön a szemétbe kerül? Te hogyan vélekedsz erről?

 

Válaszok egy vegyészmérnök szemszögéből, a KFKI Kerámia és Nanokompozit anyagok kutatási osztályáról

Már régebb óta kísért a kíváncsiság, mi is ez az anyag valójában, mit ismerhetünk meg belülről? Szerettem volna mindig is egy kicsit többet tudni arról az anyagról, amivel minden nap dolgozunk, legalábbis többet, mint amennyit a prospektusok írnak róla. Ez a kíváncsi keresés vezetett el a Központi Fizikai Kutató Intézet központjába, Csillebércre.

Itt lehetett szerencsém kikérdezni egy hozzáértő, egy nagyon hozzáértő, vagyis egy nagyon-nagyon hozzáértő személyt, Rónainé Pfeifer Judit személyében, a bennem keringő kérdésekről.

Ezen a helyen is ismét köszönet érte!

Hogy hangzik a helyes elnevezés?

Polimerizált acrylgyanta kötésű ásványi lapok

Mit tartalmaz az anyag pontosan?

Ezt nem tudjuk 100%-osan, de ehhez kell egy kis anyagtörténelem. Kb 100 évvel ezelőtt figyeltek fel a plexi, a polimerizált acrylgyanta előnyös tulajdonságaira. Ezzel szemben volt egy kimagasló hátránya, hogy intenzíven égett, mondhatjuk gyúlékony volt. Az anyag kutatási céljai között első helyen szerepel ennek az éghetőségnek a kontrollálása. Ennek a célnak az elérése érdekében, különböző anyagok hozzákeverésével próbálkoztak a kutatók, ezen belül is a nem gyúlékony ásványi adalékokkal. A kutatások eredménye lett 40 évvel ezelőtt a ma ismert CORIAN®. Az anyagtípus egy kompozit anyag lett, mely kb 1/3 rész acrylgyantából és 2/3 rész alumínium trihidrátból áll. Kompozit annyit jelent, hogy minimum kettő anyag keveréke, de nem új vegyület. Az összekevert alkotó elemek keveréke újabb tulajdonságokkal rendelkezik, nem úgy, mint külön-külön.

Annyit még érdemes hozzátenni, hogy a végeredményhez többféle úton is eljuthatunk, amit a rengeteg bejelentett szabadalmi jogvédelem is bizonyít. Ami viszont arra enged következtetni, hogy pontosan nem tudjuk megmondani, hogy miből tevődik össze az anyag, hát még, ha hozzávesszük a színezékek adalékait és arányait is.

Azt viszont végérvényesen leszögezhetünk, hogy a felhasználást és az alkalmazási célokat ezek a különbségek már nem érintenek. A végeredmény szempontjából, bármelyik lapgyártó termékéből, egyenértékű végterméket állíthatunk elő.

Mit jelent az, hogy polimerizált acrylgyanta?

A polimerizált, mint megtudtam, annyit jelent, hogy a molekulák kötési rendszere átalakítható, polimerizálható. A molekulák belső kettős oxigén kötése felszabadul, és molekulák közötti egyes kötéssé alakul. Ezt úgy kell elképzelni, mint ahogy egy nyaklánc szemei egymásba kapaszkodnak összefűzésük után. Így láncalakú, síkhálós vagy térhálósodó óriásmolekulák keletkeznek. Ez az anyag ebben a formában kiváló kötőanyagnak bizonyult, mely megköti az alumínium-trihidrát részecskéket, melyek a lapok stabilitását biztosítják.

Mi az, hogy aluminium trihidrát?

Ez egy bányászott bauxit származék, tehát innen az ásványi kifejezés.Alumínium oxid, de semmi köze az alumíniumhoz. Hasonlóképpen, mint ahogy a rozsdának sincs a vashoz. Az aluminium-trihidrát elnevezés az oxigén atomok kötődéséből fakad. Ez az anyag a lapok gyártásánál 1/100-ad mm-es nagyságú poralakban kerül a gyantához.

Mennyire természetközeli ill. ásványi anyagok ezek?

Mint már említettem, az aluminium-trihidrát egy bányászott bauxit származék. A természetben előforduló ásványi anyag. Az acrylgyanta pedig szén, oxigén és hidrogén atomokból áll.

A késztermék milyen szinten környezetbarát vagy sem?

Talán a pontosabb meghatározás a nem környezetszennyező lenne, mivel még is egy műanyagról van szó. Ha viszont azt vesszük, hogy előállításához nem a létszükséglethez kapcsolódó erőforrásokat kell felhasználni, mint például erdő vagy ívóvíz, akkor talán még is mondhatjuk, hogy környezetbarát.

Az anyag 100%-ban újrafelhasználható. Nem toxikus és élettartama alatt sem bocsát ki magából toxikus gázokat, ami azt is jelenti, hogy az idő előrehaladtával nem változik összetétele, nem öregszik el. Homogén szerkezete miatt nem szív magába semmilyen idegen anyagot, melyet azonnal vagy akár később megváltozott formában kibocsátana.

A természetben nem oldódik, nem jut a talajvízbe. Szakszerű elégetésénél, ami elegendő, ill. sok oxigént jelent, ártalmatlan az égésterméke. Ugyan is vízzé, széndioxiddá és alumínium oxiddá alakul.

Miért lehet hajlítani melegen?

A magas, hőre lágyuló gyantatartalom miatt és a hozzákevert alumínium-trihidrát poralakja okán. (thermoforming)

Miért marad úgy?

A hőre lágyuló gyanta, ellenkező folyamata a kihűléskor tapasztalható szilárdulás. Hőkezeléses formálás után, az eredeti anyagszerkezet változatlan marad. Persze itt most ki lehetne térni a nagyszemcsés dekorok eltérő hőkezeléses formálására is, amit viszont inkább a felhasználási kézikönyvekben olvashatunk.

Miért lehet ezt faipari szerszámokkal megmunkálni?

Ezt az anyag keménységi beállításainál vették figyelembe. A kutatások során fontos szempont volt a megmunkálhatóság. (Úgy gondolom, hogy ez csak a faipari szakma „szerencséje”, hogy ezt a szuper anyagot a faipar dolgozhatja fel.Megjegyzés: A szerk.)

Mitől ilyen homogén ez a felület?

Az acrylgyanta tartalomtól. A gyanta szinte egy folyékony masszává alakítja a por alakú, alumínium-trihidrátot, mely teljesen homogén, rés és légbuborék nélkül keményedik ki.

Mitől lehet magasfényűre polírozni?

Pontosan az előbb említettek miatt. A magas fény, mint tulajdonság, nem elsődlegesen az anyagok szerkezetében keresendő. A magas fény  felületi tulajdonságként értelmezhető. Ez ugyanis fénytörés kérdése. Minél símább egy felület annál egyenletesebben veri vissza a fénysugarakat. Minél érdesebb egy felület annál rendezetlenebb a fényvisszaverődés.

Tehát minél homogénebb egy anyag, annál jobban juthatunk el a magas fény eléréséhez, polírozás útján. Erre kiváló példa az üveg.

Az újrahasznosításnak vannak lehetőségei?

Az acrylgyanta kötésű homogén ásványi lapok, teljes mértékben újrahasznosíthatóak. Mivel a kompozit anyagok csak keverékek, így álltalában szét is választhatóak. A gyanta melegítés hatására kiolvad és visszamarad az alumínium-trihidrát. Ez az egyik megközelítés az alapanyag szintű újrahasznosításhoz. A másik pedig, hogy darálékként vagy zúzalékként lehet a következő gyártási procedúrában a gyantához keverni.

Ami a napjainkban viszont még egyenlőre negatívan hat, az az, hogy a begyűjtése és visszaszállítása a lebontott vagy kiszolgált termékeknek, ill. maradék anyagoknak több szállítási környezetszennyezést okoz, mint az újrafelhasználás által elérhető előnyök.

Így bár az újrafelhasználás előtt nem állnak fizikai akadályok, jelen esetben még sem gazdaságos.

A ragasztásnál mi történik?

A ragasztó, gyorsan polimerizálódó B komponense miatt, úgymond megbontja a közvetlen lapszerkezetet és a már kikeményedett lap gyantájával polimerizált kötést alkot. Ez a kötés rendszerint erősebb, mint lapban kialakult eredeti szerkezeti kötés ereje.

Ezt a ragasztott elemek töréstesztjei rendszeresen bizonyítják, mert inkább a lap törik el mint sem a ragasztás.

Forrás: KFKI Kutató Intézet, Budapest

Wikipédia

Írta: Kerekes János

A kérdések itt értelemszerűen nem fedhetik az összes felmerülő kérdést. Ezért szívesen várok minden olyan érdeklődést, amire itt nem került sor, nem lett megválaszolva. Kérdezzen bátran!

Már huzamosabb ideje kutatom az eredeti okot, amiért a CORIAN(R) létrejött. Szeretném megismerni, hogy mit kutattak, mit szerettek volna elérni. Az nagyon valószínű, hogy ez a véletlen műve volt, de még is, ehhez az íráshoz csak annyit tennék hozzá, hogy ez egy lehetséges verzió:

A folyamatos fejlődés kultúrájában élünk, amely a nyersanyagok kutatása terén a magas technológiai tudást képviselő, progresszív anyagok sokaságához vezetett. A flexibilis kerámiák, a habosított fémek, a vezetőképes, fénykibocsátó műanyagok és a formatartó (alakemlékezettel bíró) ötvözetek bevezetésével a nyersanyagok tulajdonságai lényegileg változtak meg. A szintetikus polimerek, amelyek egyre jobban képesek utánozni a természetes matériák erényeit (és mindeközben figyelemre méltó taktilis tulajdonságokkal is rendelkeznek), radikálisan módosítják az új termékek formai lehetőségeit. Ezek az új anyagok nem kis kihívást jelentenek a designerek számára, mert a folyamatos tökéletesítéssel, anyagkutatással párhuzamosan haladva kell felfedezniük és kibontaniuk a bennük rejlő lehetőségeket.

Több mint negyven év telt el azóta, hogy az Egyesült Államokban található DuPont cég (amelynek nevéhez olyan eredmények fűződnek, mint a neylon vagy a teflon) fejlesztőmérnökei megalkották a század egyik legsokoldalúbb anyagát, a Coriant. Évtizedek kellettek ahhoz, hogy ez a minden tekintetben egyedülálló tulajdonságokkal bíró matéria eljusson a háztartásokba (főleg konyhai pultok anyagaként ismert), több mint száz színben létezzen (áttetsző és fényvisszaverő változatban is), s a designgondolkodás részévé váljon.

A CORIAN világra jötte a véletlen műve volt. A kutatók eredetileg egy polimer alapú építőanyagot szerettek volna előállítani. A kétharmad részt ásványi anyagból (alumínium-hidroxid) és egyharmad részt akrilgyantából álló Coriant az egyik feltaláló lányáról, Cory Annról nevezték el. Az anyag egyesíti a természetes ásványok szilárdságát a korszerű műgyanták rugalmasságával. Felszíne teljesen homogén, szennytaszító, karcálló, könnyen tisztítható, és a legtöbb vegyszernek ellenáll. Melegebb tapintású, mint a fém, tartósabb, mint a fa vagy a kerámia, ugyanakkor teherbíró és színtartó. Megjelenésében, felületi hatásában a márvánnyal és a gránittal veszi fel a versenyt, alakíthatóságát tekintve pedig a műanyagokkal vetekszik. Bármilyen más matériával jól kombinálható, s szinte nem létezik olyan technológia, amellyel ne lenne megmunkálható.

Hőre képlékennyé válik, a termofomálás és a formába öntés révén lágy, organikus vonalvezetésű bútorok, szaniterek és lámpák alapanyaga, a háztartásokban konyha- és mosdópultként használatos különböző vastagságú Corian lapok pedig vágással, CNC marással nyerik el végleges méreteiket. A bútoripar mellett a repülőgép- és hajógyártást, valamint higiénikus volta miatt az egészségügyet is meghódította a század egyik leguniverzálisabb anyaga, amely valószínűleg még sok meglepetést tartogat a számunkra.

Forrás: FigyelőNet

Az imént találtam a megbízási archívumunkban egy kifejezetten dekoratív felvételt.
Mivel sajnáltam mellette elmenni, azt gondoltam, hogy közzéteszem. Nem a megvalósult egésze látható a képen, hanem csak egy részlet, de az szerintem egy esztétikus megjelenítése egy elkészült terméknek.

A fotó kapcsán több gondolatom is támadt:

1. Ne sajnáljátok az időt, egy elkészült munka után egy jól beállított fotóra. Ez többszörösen megtérül, abban az esetben, ha ezeket rendszeresen publikálni tudjátok. Erre a legjobb lehetőség természetesen a saját weboldal, hírlevél, blog. Nagyon sokszor segít az akryl anyagoknak az az ötlet kavalkád, amit ebből az anyagból ki lehet hozni.
2. Használjátok marketing célokra! Küldjétek szét már meglévő ügyfeleiteknek az újonnan elkészült munkák fotóit, esetleg még az elégedett megrendelő pár dicsérő szavát hitelesen, névvel, fotóval vagy webes elérhetőséggel. Az egyik legolcsóbb marketing és legeredményesebb is egyben, ha a már meglévő ügyfelek felé kommunikáljátok munkáitok eredményeit.
3. Legyetek büszkék az előállított értékekre és az előállításhoz szükséges szaktudásra! Nem büdös az öndicséret, ha az megalapozott és helytálló. Éljetek a kiváló munkátok adta eredményekkel hatványozottan.
   

Sziasztok!

Már alig vártam, hogy leülhessek a számítógépem elé. Szeretnék valami nagyon pozitívat mesélni, ami, október 23-án történt velem.

Nem! Nem voltam tüntetni, sem dobálni, semmi ilyet nem csináltam. Igazából dolgoztam, ugyanis Ausztriában ezen a napon munkanap volt.

Megbeszélt találkozóra mentem az általunk Magyarországon és Romániában képviselt Albin Kraus, speciális gépeket és szerszámokat acryllapok feldolgozásához gyártó, ausztriai céghez, Tulln-ba.

Egyik kedves ügyfelünk ezt hallva, mire készülök, kibökte, hogy van neki egy ettől a cégtől származó speciális belső rádiuszmaró gépe, AK-8, melyet kb. 8 éve vásárolt Magyarországon.

Az évek használata során tönkrement már benne egy két kopó alkatrész, és mivel a magyarországi akkori képviselet már nem foglalkozott a márkával, ahhoz hogy használni tudja megvásárolt gépét, házilagosan gyártott alkatrészekkel próbálta életben, azaz működőképesen tartani. Ezek a megoldások rendszerint nem tartottak sokáig, így kimondottan megörült az új kapcsolat és képviselet hallatán.

Megkért, hogy vigyem magammal a gépet, és kérdezzem meg annak javíthatóságát eredeti alkatrészekkel.

Tulajdonképpen, most jön az, amit mesélni akarok. Elvittem. A legnagyobb természetességgel fogadták a 8 évvel ezelőtt vásárolt gépet. Szétszedés után kicsit ferde szemmel nézegették a házilagos alkatrészeket, majd utána az összes cserére érett kis és nagyobb mütyűrt kicseréltek. Szakszerűen összeépítették majd alaphelyzetbe visszaállították az összes fontos síkot.

A legapróbb alkatrész is ott lapult a polcon, és még hosszú évekig lesz is, biztosított erről engem a cégalapító fia, Albin Kraus Úr. Mivel a cég 70 éves múltra tekint vissza, és két fia már évek óta itt dolgozik, el is hittem neki.

A fantasztikusan gyors javítás után, kaptam még egy azonnali használati kislexikont, szóban.

Öröm volt néznem a javítás során megnyilvánuló odadaást és a mérhetetlen szakértelmet. Ezekért a pillanatokért érdemes dolgozni! Jó volt, szó szerint bámúlni az idősebb „szaki” szaktudását.

Ezek után, a hazaúton végigkísért egy gondolat. Mit jelent ebben az esetben az, hogy drága vagy olcsó? Ezek a speciális igényekre kifejlesztett gépek nem mondhatóak olcsónak, ha nem hasonlítható más gépekkel vetjük össze az árát, mivel nem hasonlít másra. Ezért speciális. De mihez viszonyítsunk? Felsőmaróhoz, amiből van egy tucat? Vagy mihez?

Talán hasonlítsunk ahhoz a munkafolyamathoz, melyet a gép alkalmazásával töredék idő alatt tudunk elvégezni, jobb minőségben kevesebb utómunkával. Úgy gondolom ez az igazi szempont.

Még valami, nem is apróság. Vajon mennyit ér egy ilyen szerviz, hogy egy pár műanyag és fémalkatrész kicserélésével majdnem új gépet hoztam vissza? Megint évekig fog működni, de ha még is bármi adódna, elvihetem újra a gyártójához.

Azt gondolom, hogy ha egy speciális gépet vásárolva az az érzésünk támad, hogy húú, ez nem olcsó, még is, ha gondosan választottunk, hosszútávon megéri. Többet fizetünk és kevesebbet költünk.

Végszóként, ez lehet egy többször bevált, profi hozzáállás mottója is.

Reggel vittem, este hoztam. Készen!